Október 5-én a hegyközcsatári Benedek Elek Általános Iskola diákjai és pedagógusai tisztelettel és alázattal emlékeztek az 1849. október 6-án, Aradon kivégzett 13 tábornokra, az „aradi vértanúkra.”

A megemlékezés ünnepélyes keretek között zajlott a község református templomában, ahol beszédet mondott Miklós Csaba Péter, házigazda lelkipásztor. A hegyközcsatári iskola tanulói és pedagógusai idén meghitt közegben emlékeztek meg Batthyányi Lajosról és a 13 honvéd tábornokról.
Az ünnepségnek otthont adó bensőséges helyszín talán méginkább érzékeltette a gyermekszívek számára az alkalom komolyságát, azt a közös gyászt, melyet az aradi vértanúk mártírhalála ébreszt a magyar lelkében. A pénteki 12 órakor kezdődő méltőságteljes megemlékezést a helyi Tiszteletes Úr indította ünnepi beszédével, melyben fennkölt hangon emelte ki e nemzeti gyásznap jelentőségét. A továbbiakban Mészáros Gizella tanítónő vezetésével az iskola III. és IV. osztályos tanulóinak verses-énekes műsora tette még felemelőbbé az alkalmat. Ezután következett az V-VIII. osztályos diákok (Bornemissza Bernadett, Mercsányi Rita, Papp Zoltán, Sáhi Sándor) történelmi-irodalmi összeállítása Aszalós-Homonai Judit magyar nyelv és irodalom szakos tanárnő és Jakab Ernő történelem szakos tanár felkészítésével, aki röviden összefoglalva a forradalom utáni megtorlás áldozatainak kálváriáját konferálta fel a műsort. Az összeállítás csúcspontja a gyertyagyújtás momentuma volt, miközben elhangzott Palágyi Lajos Az aradi vértanúk című költeménye, mely nagyszerűen hirdeti az elveiket bátran vállaló hazafiak példaértékű magatartását, ami századokon át éltet és erőt ad nekünk, magyaroknak: „Az igét, melyért éltet áldozának,/ Szívébe írták az egész hazának,/ Utódtól fogja hű utód tanulni:/ Hogyan kell élni, s hogy lehet meghalni.” A gyertyaláng így méltó jelképe a vértanúk által képviselt nemes eszmék örökkévalóságának. A áldozatkész lelkek emléke előtt tisztelgő tanulók méltán érdemelnek dicséretet az odaadó felkészülésért és az igényes előadásért. Az október 6-i műsort közös ima, áhitat követte. A megemlékezés a tanügyi intézmény igazgatójának, Oros Erikának gondolataival zárult, melyben köszönetet mondott a lelkész úrnak közreműködéséért, az előadó diákoknak és felkészítő pedagógusaiknak a szorgalmas munkáért, és a hallgatóságnak a figyelmes részvételért, melyek után a Tiszteletes Úr reményét fejezte ki arra vonatkozóan, hogy a jövőben -akár hagyományt teremtve- megvalósulhat a közösséggel való ünneplés is a nemzetünk nagyjaira való megemlékezések alkalmával.
Bízunk abban, hogy az emlékező beszédek üzenete, a szövegek és versek eszmei mondanivalója megérintette a gyermeklelkeket, hiszen a megemlékezés a történelmünk hősei előtti főhajtáson túl jelezni kívánta a pedagógusok nevelő jellegű szándékát is.
Aszalós-Homonai Judit, tanárnő